Mick Kramer Project

Régen írtam már akár egyetlen betűt is a bejegyzések címét leszámítva, de az utóbbi időben könnyebbnek és testhezállóbbnak éreztem a véleménykifejtést videók formájában, most azonban találtam valami olyat, amiről inkább írnék, mint beszélnék. Ez a dolog nem mást, mint a Dexter sorozat első hat évada.

Az elmúlt egy évben annyi sorozatot néztem, amennyit még soha és hét hónap után elmondhatom, hogy elég volt. Amit meg akartam nézni azt már láttam. Most már csak a megkezdett sorozatok új részeit fogom várni hétről hétre. Ezt a hét hónapot az Így jártam anyátokkal sorozattal kezdtem és most a Dexter hatodik évadával zártam. Tökéletes megkoronázása volt ez a sorozatos időszakomnak, hiszen ez a 2006-ban elkezdett sorozat jelenleg az IMDb előkelő 15. helyén áll.

Annak aki nem ismerné a sorozatot néhány mondatban összefoglalnám miről is szól ez a széria. Adott Dexter Morgan Michael C. Hall által kiválóan megformált karaktere, aki egy sorozatgyilkos, aki gyilkosokat öl. Milyen ironikus és nagyszerű egyben nem de bár? Dexter egy profi, aki pontosan tudja mi hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy észrevétlen maradjon a miami rendőrség számára, ahol egyébként vérnyomelemzőként dolgozik. Mesteri. A különböző évadok mindig egy komolyabb és veszélyesebb sorozatgyilkos becserkészése köré vannak felépítve. Ettől függetlenül Dexter a fő "küldetésétől" függetlenül is lecsap különböző pitiánerebbnek számító gyilkosokra. Amit eddig még nem említettem, hogy főhősünk amellett, hogy egy hidegvérű gyilkos az elvek embere is. Csakis olyat öl meg, aki szintén elkövetett már ilyen főbenjáró bűnt.

Persze, ha az évadok semmi másról nem szólnának, csak a Dexter által is "ölésnek" nevezett eseményekről, akkor hamar unalomba fulladna. Az első két évadot az újdonság varázsának köszönhetően még ezek a rituális gyilkosságok és a "főellenségek" csapdába ejtése elvitték a hátukon, de a harmadik évadtól kezdve folyamatosan átveszi a szerepet kedvenc sorozatgyilkosunk személyiségfejlődése. Hogy lesz egy saját magát szörnynek tartó emberből jó testvér és szerető családapa? Dexter megmutatja.

Annak ellenére, hogy a sorozat témája első látásra/hallásra meglehetősen komornak hat, maga a sorozat mégis könnyed, derűs hangulatú és csavaros. A könnyed és derűs hangulat köszönhető egyrészt Michael C. Hall színésznek, aki megformálta minden idők egyik leglazább, legprofibb és egyben legemberibb sorozatgyilkosát, másrészt köszönhető a helyszínnek, ugyanis a napsütötte Miamiból nem is sugárzik más, mint a vidámság... rikító színek és tengerpart.

Meg kell említenem az évadok lezárását is. Az első öt szerintem teljesen rendben volt. Véget ért egy történetszál, lezárták, amit le kellett zárni és úgy ültem le a következő évad elé, hogy nem bolondultam bele a kíváncsiságba, mert nem tudtam mire számíthatok, de azt tudtam hogy mi az amire már nem. Ezzel szemben a hatodik évad utolsó 30 másodperce! Wáóóóó! Mintha csak engem akartak volna felcsigázni a készítők. Mintha tudták volna, hogy én 2012 júliusában fogok végezni a sorozattal, úgy hogy az első hat évadot cirka két hét alatt néztem végig, aminek következtében kialakult nálam egy kisebb Dexter-függőség. Most pedig itt állok és várhatok szeptember 30.-ig a következő adagomra és küzdhetek az elvonási tüneteimmel. Mi lesz velem addig?

A végére itt a kedvenc számom a sorozat soundtrackjéből, melyet valószínűleg én is feldolgozok, amint vettem egy capo-t az akusztikus gitáromra. :)