Mick Kramer Project

Hazaértem. A pihenéssel töltött két hét alatt az esték egy részét a tv előtt fekve/ülve töltöttük a párommal. Nagyon ritkán és kevés időt töltök a villogó doboz előtt, így jó néhány sorozattal vagy éppen filmmel most találkoztam először. Két olyan alannyal is találkoztam, akik szerintem érdemesek a bemutatásra. Először a Boogeyman-nel kezdeném.

Adott egy Tim nevű kisfiú, akinek az apja sokat mesélt egy lényről, a Boogeyman-ről. Ám az alig 8 éves kisgyermek annyira rettegett a mesebeli lénytől, hogy saját félelmei életre hívták a szörnyet, aki magával vitte Tim édesapját. Eltelik 15 év és megismerkedhetünk a már felnőtt Tim Jensennel, akit a Hetedik Mennyországból ismert Barry Watson alakít. Timnek 23 éves korára sem sikerült megküzdenie félelmeivel, amik még mindig meghatározzák életét. Ruhái a szobában vannak felakasztgatva, a szekrényeken nincsenek ajtók (Boogeyman a szekrénybe vitte magával az apucit), a hűtő átlátszó és mindent ér a neoncsövek vakító fénye. Így él lakásában Tim. A rendszer tökéletesen működik, nincsenek zárt terek vagy szekrények ahol a mumus elrejtőzhetne, ám minden rosszra fordul, mikor Timet a barátnője elhívja magukhoz hálaadási vacsorára. A vacsora után megjelenik álmában édesanyja, aki már hosszú ideje betegeskedik. A rémálomból felocsúdva azonnal telefonja csörgése csapja meg a fülét. Az édesanyja halott, így vissza kell térnie a házba, ahol minden elkezdődött és ahol ideje lesz szembenéznie félelmeivel, mert Boogeyman még mindig vár rá...

A történet viszonylag rendben van. Nem egy világmegváltó story, de egy erős átlagnál semmiképp sem rosszabb. A film első jelenete nagyon tetszett. Valahogy én is így képzeltem, milyen is lehet egy mumus. Azonban a folytatás.... voltak benne nagyon jó részek/jelenetek, de a 89 perces film fele maga volt az unalom. Különösen a film közepe ilyen. Az utolsó 15-20 percben felpörögnek az események, de az én szememben ezzel már nem értek sokat. Határozottan idegesíteni szokott, ha percekig nem történik semmi és nem halad a cselekmény.

Próbált a film félelmetes lenni, de nem nagyon ment neki. Pedig bevetettek mindent. Ugrált a kép, sötét volt, voltak csúnya arcok és még a rettentő szánalmas felvillanó üvöltő csúnyaságokat is bevetették, méghozzá minden ok nélkül, ugyanis ilyenek nem is szerepeltek magában a filmben. Ha egy vámpírral próbáltak volna rám ijeszteni, még akkor sem ütött volna el jobban a történettől. Egyébként ha már minden áron ezzel akartak szórakozni a készítők, akkor legalább csinálták volna gyakrabban (és nem csak egyetlenegyszer, indokoltabb esetekben. Egy idő után nem lett volna hatása, de egy alap hangulatot mindenképpen kölcsönzött volna az egész filmnek. 

A színészi alakítás nem érdemel különösebb említést. Mindenki hozta a kötelező minimumot.

Vannak hibái a filmnek, de összességében egy nézhető tinihorror lett belőle. Ha sikerült volna tartani az első 5 perc minőségi szintjét, akkor egy határozottan jó alkotásról beszélhettünk volna.