Ez a perc is elérkezett! :)

Akik rendszeres olvasói blogomnak azok tudják, hogy nagyon szeretek olvasni. Körülbelül 10 éves korom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom. valami király kis könyvvel levágódni az ágyra és órákig csak olvasni :) A rengeteg könyvnek (akkor még főként a Harry Potterek könyveknek) köszönhetően 11-12 éves lehettem, mikor kedvet kaptam az íráshoz. Belekezdtem egy szellemtörténetbe (így belegondolva gyerekesnek tűnik már a címe is: Kampókéz nyúzó), amit pár oldal után feladtam, de az írás szeretete azóta is megmaradt. Pár hónapja homlokon csókolt a Múzsa és valahogy rám tört a késztetést: írni kell! Még aznap este legépeltem két-három oldalt, melyet azóta tökéletesítettem, bővítettem így a a két-három oldal mára már jóval többé vált. Ennek a még írás alatt álló regénynek a bevezető részét szeretném most megosztani Veletek, olvasóimmal, melynek munkacíme az Isten Keze. Egyébként ezt a szöveget a mai napon az Ulpius-ház pályázatára is beküldtem.

Kellemes olvasást!
Várom az építő jellegű kritikát.
 

Mick Kramer - Isten Keze
(bevezető)

 Egy kopasz, bőrkabátos férfi álldogált egymagában Oldburg külvárosának egyik buszmegállójában a menetrendszerinti járatra várva. Különösen hideg tél volt, nagy pelyhekben hullott a hó, de kabátját mégis szétnyitva, kissé hanyagul viselte. Egy kemény fickó benyomását próbálta kelteni, akinek még a hideg sem árthat. Átlagos magasságához képest irreálisan nagy izmokat tudhatott a magáénak, de munkája megkövetelte.

Csend honolt a környéken. Senki sem járt az utcákon, csak néhány kóbor kutya törte meg a táj mozdulatlanságát. Hirtelen hatalmas zúgással egy kék Ikarus robbant ki a sűrű ködből, ami a várost borította. Fékezett, de a lefagyott, jeges úton csúsztak az óriási kerekek és a megállótól három méterre sikerült csak teljesen lefékezni a járművet.

Odalépdelt a buszhoz, mire annak első ajtaja hatalmas csattanással kitárult. Felszállt, majd hanyag mozdulattal felmutatta lejárt bérletét. Az őszülő, bajszos sofőr nem foglalkozott vele, csak egy gyors pillantást vetett a kis sárga lapocskára, ami már el is tűnt a kopasz kabátjának zsebében.

A buszon teljes volt a sötétség, a buszvezető szokása szerint csak belvárosi szakaszon kapcsolja fel a világítást. A felszálló utas elindult megszokott helye felé, ami alatt a busz egyetlen fűtőteste duruzsolt. Rajta kívül még ketten ültek a buszon. Egy idősebb kalapos nő a busz bal oldalán, hatalmas szatyrokkal, a másik oldalon pedig egy fiatal, 20 év körüli srác, aki pontosan a kopasz helye mögötti ülésben gubbasztott táskával az ölében.

A busz erős rángások közepette újra elindult. A nagydarab fickó leült, majd kibámult az ablakon. Jól esett áthűlt lábainak a hősugárzóból áradó meleg. Miközben egy úton csúszkáló zöld Suzuki-t figyelt, a mögötte ülő fiú MP3 lejátszójából hallatszó számot próbálta felismerni. Szerette a keményebb zenéket, fiatalságára emlékeztette mikor még ő is koncertekre járt hétvégenként. A busz megint lassított, a fékek ismét csikorogtak. A bőrfejű a hátsó ajtó felé fordult, ahol az idősebb hölgy kászálódott le éppen hatalmas csomagjaival. Miközben visszafordította a fejét, vetett egy pillantást a mögötte ülő fiúra is. Ugyan olyan bambán bámult ki az ablakon, mint ő egy perccel korábban.

Újra a csúszkáló autókkal próbálta lekötni a figyelmét, de a fiú arca nem hagyta nyugodni. Rossz érzés kerítette a hatalmába. Egy szórakozóhely biztonsági őre sok fiatallal találkozik, de nem volt rá jellemző, hogy megjegyezte volna az arcukat. Persze a csinos, fiatal lányok ez alól kivételek voltak. 

Ismét kinézett az ablakon. A város egyik legsötétebb környékén haladtak keresztül. Itt a sofőrök még akkor sem álltak meg szívesen, ha emberek várakoztak a megállókban, pláne nem éjszaka. A busz fékezni kezdett, éppen egy körforgóhoz érkeztek. A jármű megbillent, ahogy felhajtottak az út melletti szegélyre. Ennek a sofőrnek ez valamiért szokása volt.

Amint a busz visszanyerte egyensúlyát a bőrkabátos elengedte az előtte lévő szék háttámlájába épített kapaszkodót. Egy pillanattal később valami hideg dolgot érzett a nyakán. Első gondolata az volt, hogy beázott a tető, de egy ezred másodperccel később villámként csapott belé a felismerés. Egy kést szorítottak a torkához!

Érezte a meleg leheletet kopasz tarkóján, látta a mögötte ülő srác előredőlt alakját a párás ablakban. Egy erős, határozott mozdulat, és a kés fogazott pengéje már tépte is a húst, mély sebet ejtve. Az őr egy szempillantás alatt vesztett el eszméletét, de kétség kívül az volt élete legmegrázóbb és legfájdalmasabb pillanata…

A gyilkos egy papír cetlit tűzött a kés hegyére és egyetlen erős csapással az előtte görnyedő test mellkasába vágta. Ezután felállt és megnyomta a leszállásjelzőt…