Mai alanyaim Stephen King Borzalmak városa című könyve és az ebből készült 2004-es film, a Salem's Lot, ami nálunk azonos címmel jelent meg, mint a könyv.
Egy újabb remek King könyv!
A történet szerint egy sikeres író, Ben Mears látogat vissza abba a városba, Salem's Lotba, ahol gyerekkorát töltötte, hogy kiírja magából a városban átélt borzalmakat. Mindazt a rengeteg szörnyűséget, amit a város felé hegyként magasodó Marsten-házban átélt. Ben beleszeret egy helyi lányba és több lakossal is barátságot köt, ám mindeközben új lakók költöznek a Marsten házba Mr. Straker, egy kopasz nagydarab fickó és Mr. Barlow személyében, de Mr. Barlow-t még sosem látta senki.
A városban eltűnik egy fiú, testvére pedig vérszegénységben meghal. Kezdetben a három idegenre, az íróra, Strakerre és Barlow-ra terelődik a gyanú de, egyre többen kezdenek eltűnni és különösen viselkedni. Legbelül a város lakóinak nagy része érzi mi történik, érzi mi zajlik otthonukat adó városban, de senki sem képes megfogalmaz és elhinni, hogy valóban vámpírok költöztek Salem's Lotba.
(A történetről nem írok többet. Nagyon pörgős a történet és ha többet is elárulnék az már Spoiler lenne. Mindenki olvassa el, akit érdekel. Én csak ajánlani tudom.)
2011-ben már elég elcsépeltnek tűnhet a történet, de ezek nem a Twilight hősszerelmes vámpírjai. Nem csöpög a könyv lapjai közül a nyál (maximum a vér) és itt a vámpírok nem csillognak-villognak a napfényben, mint egy diszkógömb. Az ember valóban fél tőlük, ha olvasás közben, éjszaka, az ágyban fekve egy faág megzörgeti a redőnyünket kalapálni kezd a szívünk, mert ez egy igazi horrorregény! A könyv jelentei úsznak a vérben. Stephen King az Állattemetőt tartotta egyik legdurvább művének. Szerintem ez bőven van olyan kemény, ha nem keményebb. :)
Egyébként a könyv végén azt éreztem, mint annak idején gyerekként a Harry Potter esetében. Miután leraktam az első (2. 3. 4. 5. 6. 7.) részt teljesen elszomorodtam, hogy vége, nincs tovább :( Körülbelül ugyan ezt éreztem most is. Az ember annyira meg tudja szeretni (vagy éppen utálni) a szereplőket, hogy így vagy úgy, de mindenképpen a szívéhez nőnek.
Most pedig következzen a film, abból a 2004-es. Igen, kettő (ha az eredeti folytatását is beleszámítjuk akkor három) is készült belőle. Az első feldolgozás 1979-ben jelent meg, Salem's Lot - A gonosz háza, ami egy folytatást is megélt, Return to Salem's Lot - Visszatérés Salem végzetébe (1987) címmel. Ezt a két filmet még nem láttam, 2-3 napon belül azonban megnézem és megírom róluk a véleményem. Mindenesetre, ahogy képeket kerestem a neten összetalálkoztam a film fő gonoszával és kicsit meg is ijedtem. Ti is találkozhattok vele, ha a bejegyzés alján a "Tovább" gombra kattintotok ;)
A film, ahogy már írtam 2004-ben készült. A főbb szerepekben olyan színészekkel találkozhatunk, mint Rob Lowe, Donald Sutherland és Rutger Hauer.
Az eddig látott King- könyv feldolgozások közül ez tetszik a legjobban. Ez ragaszkodik a legjobban az eredeti történethez. Itt is megfigyelhető a karakterek összegyúrása, mint az összes King-feldolgozásnál. Ez azt jelenti, hogy a fontosabb karakterek olyan helyzetekbe kerülnek, amelyeket a könyv szerint más, lényegtelenebb karakterek élnek meg. Például a könyv szerint, van egy asszony, aki egy fiatal sráccal csalja a férjét. Ám a férj rajtakapja őket és halálra rémíti a szeretőt. A film szerint Dr. Cody-val történik valami hasonló, de ezek a változtatások egyáltalán nem voltak zavaróak.
Ami a színész választást illeti, tetszett is meg nem is. Jól alakították a szerepüket, de Matt Burke-öt én egyáltalán nem színes bőrűnek képzeltem, ahogy Mr. Strakert se egy szakállas ősz öregembernek. A filmben rengeteg olyan dolog van, ami önmagában megállná a helyét, azonban az eredeti történetet ismerve még mindig nem az igazi (még akkor is, ha ez az eddigi legjobb átirat).
A történet a könyvben is kapott egy bizonyos keretet. Eredetileg a "jelenben" kezdődött a történet, ami valójában az események után zajlottak. Majd miután kihalt a város visszaugrottunk a könyv legelejére, mikor a két túlélő (nem mondom meg ki) visszament Salem's Lotba, hogy elpusztítsa a várost.
A filmben szintén egy keretet kapunk. Itt az egyik túlélő a kórházban meséli el az egyik orvosnak, hogy mi történt. Mindkét verzió tetszett. Az eredeti azért, mert sokkal jobban passzolt a történetbe és mert mindkét "leginkább főszereplő" túlélte, a filmes verzió pedig azért, mert megtudjuk, hogy a papnak mi lett a sorsa.
A filmről szinte csak csupa jót tudnék mondani, azonban egy-két hibára kitérnék. Amit a legjobban megváltoztattak, az Mark Pietri jelleme. Én egy csöndes, okos, jó családból való gyereknek képzeltem (és szerintem King is annak képzelte), aki nagyon érett, de attól még mindig csak egy 12 éves gyerek. A filmben mikor először mutatták nem ismertem meg. Kaptunk egy fekete hajú "kemény gyereket", aki csak a bajt keveri és simán kinézett vagy 16 évesnek.
Aztán, a film legelején mikor először találkozunk vámpírral hihetetlen gyorsak. Szinte már teleportálnak. Ahelyett, mikor már több százan vannak olyanok lesznek, mint a zombik. Lassan csoszognak, nyögdécselnek. Miközben a még élő emberek menekülnek a városból meg sem próbálnak ráugrani az autókra vagy utánuk repülni (pedig képesek rá). A kegyelemdöfést az adta meg, amikor megláttam, hogy a vámpírok, a CSÚCSragadozók a szemétben guberálnak és döglött patkányokat keresnek. (Itt jutott az eszembe. Volt benne egy tök új szál, csak apróbb megjegyzések szintjén. A Marsten-házat egy helyi ingatlanügynök adta el a vámpírnak, akiről kiderült, hogy kúrja együtt hál a kislányával. Semmi szükség nem volt rá, de kreatív volt.)
Ami a leginkább bántotta a szemem, az az volt, hogy vámpírtörténethez képest meglehetősen kevés vér folyt a vásznon. A regény szerint legalább fél percig eltartott a szíven szúrt vámpír haláltusája, miközben az összes vére kispriccelt belőle. Ehelyett kapjuk azt a bugyuta megoldást, hogy a szíven döfött vámpír megemelkedik és visítva a plafonnak csapódik, ahol elporlad. És ha nem lenne ott a plafon? Addig repülne még nem találkozna egy utasszállító repülővel vagy mi? Ezt nem értettem...
Az utolsó ilyen kis megjegyzésem a film végével kapcsolatos. A két túlélő visszament a Marsten-házhoz, hogy felgyújtsa és ezzel elpusztítsa a gonoszt. Khm... A ház már tök üres volt, ezzel szemben a városban ott csoszogott pár száz vámpír.
Minden hibája ellenére a film nekem tetszett. IMDb-n jelenleg 6.1 ponttal szerepel. Én adtam neki egy meglehetősen nagylelkű 9 pontot. Maga a megvalósítás kb. 7-et ért a szememben, de plusz egy-egy pontot adtam, mert Stephen King és mert ez az eddig a legpontosabb feldolgozás.
Úgy gondoltam megosztom veletek azt a zenét, ami a stáblista alatt megy. Imádom. A legjobb Rolling Stones feldolgozás!
És itt a beígért képecske.
Elvileg a vámpíroknak azért vannak hosszú szemfogai, mert az emberekben ösztönösen félelmet kelt, ugyanis a legtöbb vadállatnak is nagyok a szemfogai...a szemfogai és nem a metszőfogai. :D
Ez inkább "denevérnyúl", mint vámpír.
Fent írtam, hogy kicsit megijedtem a pofától...azért mert ilyen kibaszott ronda! Leginkább a szeme ijesztő, de ez a fogsor fogszabályzásért kiált!
Kíváncsi leszek erre a filmverzióra is. Az IMDB szerint jobb, mint a 2004-es. Majd meglátjuk.
Legfrissebb hozzászólások