Mick Kramer Project

Azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom Stephen Kinget. A pszichohorror királyáról még az is hallott, aki esetleg egyetlen könyvét sem olvasott vagy egyetlen filmet sem látott, ami a mester valamelyik története alapján készült.
A ragyogás King 1977-ben kiadott regénye, melyből 1980-ban világhírű mozifilm készült Jack Nicholson főszereplésével, Stanley Kubrick rendezésében.

A ragyogás című regény a Colorado-hegységben játszódik, ahol Jack Torrance, az alkoholizmusból éppen kigyógyult férfi télre gondnoki állást vállal egy nagy múltú szállodában, a Panorámában. Vele együtt felesége, Wendy és kisfia, Danny is beköltözik a télen üresen álló szállodába, amelyet néhány héttel később elzár a lehulló hó a külvilágtól.

A szállodában töltött idő alatt különös és rémisztő dolgok jelennek meg a szemük előtt vagy férkőznek a tudatukba, mindezt Danny különleges képességének, a ragyogásnak köszönhetően. Megelevenednek a Panoráma legsötétebb titkai: egy vén és kéjenc nő szelleme a fürdőkádban, egy maffiózó kiloccsantott agyveleje, az 1920-as évek homoszexuális urai vagy éppen az előző gondnok szelleme, aki egy fejszével irtotta ki családját a szállodában.

A történet hátborzongató, de ugyanakkor magával ragadó. A többi Stephen King könyvhöz hasonlóan beszippantja az embert olvasás közben. Szinte azonnal sikerült azonosulni a szereplők érzéseivel és átélni a rettegésüket. Ahogy éjszakánként feküdtem az ágyamban és olvastam a könyvet, rendszeresen azon kaptam magam, hogy a lélegzetem visszafojtva fülelek. Vártam és hallgatóztam nincs e rajtam kívül még valami a szobában... a KELLÖGEM (angolul REDRUM) dologtól különösen beparáztam, pedig a végéig azt se tudtam, hogy az micsoda.

Most pedig térjünk át a filmre. Ahogy már írtam a film 1980-ban készült. Jack Torrance szerepében Jack Nicholsonnal, Wendy Torrance megformálója Shelley Duvall volt, fiukat, Danny Torrancett, pedig Danny Lloyd alakította.
Hármójuk közül Jack Nicholson alakítását emelném ki. Ahogyan a megtébolyult Jack Torrancet megformálta, ahogy napról-napra eluralkodott rajta az őrület és az a mimika valami hihetetlen volt. Különösen tetszettek még a Jack szarkasztikus beszólásai a film utolsó fél órájában.
(Lent találtok egy videót. Ott meglátjátok mire gondolok.)

A Wendyt alakító Shelley Duvallt kifejezetten rossz választásnak tartom. A könyvben teljesen más külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik és az alakítása is hagyott némi kívánni valót maga után.

A film erőssége még a zene. Azzal is remek munkát végeztek. Mindig az adott pillanathoz legjobban illő hanghatást kapja a néző, amely még jobban növeli a már alapból is nagy izgalmakat. (azért volt egy-két jelenet, amikor legszívesebben lenémítottam volna a filmet, mert annyira az idegeimre mentek a azok az éles, sípoló hangok)

A látvány teljesen rendben volt. Ahhoz képest, hogy a film már több mint 30 éves elég jól néztek ki a "szellemek". Egy húszast simán letagadhatna.

Az is nagyon tetszett, ahogy Dannyt ábrázolták. Semmi extrára nem kell gondolni, de ahogy körbe-körbe tekert egész nap a triciklijével az nagyon tetszett.

Most pedig következzen néhány negatívum, mert sajnos az is van.
1. Miért kellett ebbe is belekeverni az indiánokat meg az indán temetőt? A könyvben egy szó sem esett semmiféle indiánokról, de valamiért majdnem minden Stephen King filmfeldolgozásban ott van ez a motívum. Minek? Ott van az Állattemető. Ott kell, elvégre arra épül az egész történet. De itt minek? Gonosz a szálloda és kész. Az már a könyvnél sem érdekelt senkit, hogy milyen földre építették.

2. Túl sok mindenben tértek el az eredeti történettől. Az oké, hogy a végén nem robbantották fel a szállodát, azt még megértem. De például Hallorann-nak miért kellett meghalnia? Vagy hol vannak az élő sövények? Kaptunk helyette egy labirintust, amit én személy szerint egy kalap szarnak tartottam. (Egyébként pont a labirintusban van az egyik filmes baki, amit észrevettem. Odabent megölte Hallorannt a fejszével, de mire kiért a fejsze feje már csak úgy csillog-villog a tisztaságtól.)

 3. Ezt a második ponthoz is írhattam volna. TELJESEN MÁS A BEFEJEZÉS!